Nyuszi ül a fűben

Miért tartunk olyan sokan nyuszit? Talán azért, mert egy imádni való kis szőrgombóc, egy érző és szerető élőlény, aki állandó törődést és odafigyelést igényel.

Mi is hangoztatjuk, hogy ne ajándékozz élő állatot! Ez alól persze kivétel, ha az új jövevénnyel alapvetően magunkat ajándékozzuk meg 😉

Ha tehát úgy döntünk, hogy nyuszitartók leszünk, érdemes végig gondolnunk, mivel is jár ez. A következő írás igyekszik végigvenni minden fontos dolgot, amit a nyuszitartásról – a hazaszállítástól kezdve a mindennapi teendőkön át – tudnunk kell. 

Ha már a nyuszi vásárlásnál tartunk, gondosan válasszunk tenyésztőt. Sajnos nagyon sok olyan szaporító is van az országban, akik csak a jó pénz reményében tartják az állatokat, nem figyelve a megfelelő tartási körülményekre. A megbízható tenyésztő leinformálható, egészséges nyulakat tart, vigyáz az állataira és gondos gazdáknak ad csak el. Ha tenyésztőtől vásárolunk, azzal nehezítjük a felelőtlen szaporítók helyzetét is, remélve, hogy egyre kevesebben lesznek. Nagyon sokféle nyuszi fajtából választhatunk, mint például a mini kosorrú, a kosorrú, a holland törpe, a logófülű, az oroszlánfejű kis szőrmók, vagy a német óriás nyuszik. Mindenki megtalálja a számára legkedvesebb, legaranyosabb csöppséget az adott fajta tenyésztőjénél.

A nyuszi szállítására a legalkalmasabb egy cica- vagy kutya hordozó. Inkább a műanyag ajánlott, mivel megpróbálhat kiszabadulni és a szövetből készültet könnyen kirághatja. Rakjunk az aljára egy vékony plédet, vagy vékony rétegben almot. Az utazás számukra stresszes, ezért csak akkor rakjunk be szénát, ha az utazás tovább tart 2-3 óránál. Ha ennél is hosszabb ideig szállítjuk, 3-4 óránként álljunk meg, hogy meg tudjuk itatni. Golyós itatót a hordozóra nem érdemes felrakni, mivel nem fogja használni és a zötykölődés során kifolyik belőle a víz. Ha hazaértünk a hordozót ne rakjuk el, legyen számára elérhető helyen, hogy barátkozni tudjon vele, bele tudjon mászni, ha szeretne, így a következő utazásnál már bátrabb lesz és nem fog félni a hordozótól.

Ha hazaértünk a nyuszival, tegyük be a ketrecébe és hagyjuk, hogy megszokja. Tudom.. tudom, nagyon nehéz kibírni, hogy ne ölelgessük, simogassuk rögtön, de a következetesség nagyon fontos. Ha kitartóak vagyunk, jobban megbarátkozik a ketreccel, akkor később velünk is barátságosabb lesz. A ketrec legyen legalább 100 cm széles és 70 cm mély. Szeretnek elnyújtózva kifeküdni, lustálkodni és minél több helyük van erre, annál jobb. 🙂 A ketrecekhez általában hozzá járó felszerelés a kívülről felszerelhető szénatartó, egy kis tál, egy golyós itató és néha egy kis ház is. Ezek alapvető kellékek, melyekre szükség van.

Első számú szabály, hogy legyen mindig friss szénája a nyuszinak! Alapvető szükséglete, hiszen ez tartja fenn az emésztését. Rendkívül érzékeny, így az emésztés leállása, a legveszélyesebb rá nézve. A fogkoptatásban is fontos szerepe van a szénának, hiszen folyamatosan rágcsálja. Gondoskodjunk róla, hogy a golyós itatóban is mindig friss víz legyen, cseréljük legalább naponta egyszer, nyáron akár többször is. A táptartóba mindig friss, és jó minőségű táp kerüljön. Magas rosttartalmút válasszunk, minél kisebb gabonatartalommal. Ha jutalmazni szeretnénk, vagy kedveskedni, kerüljük a joghurtos, cukros jutalomfalatokat. Adhatunk neki néha egy-egy szál zabot, vagy búzát, zöldséget, vagy kevés gyümölcsöt. A zöldséghez és a gyümölcshöz fél éves kora után szoktassuk hozzá, először apránként. Ha változást veszünk észre a bogyóin, azt a zöldséget, gyümölcsöt többet ne adjuk neki, mert valószínűleg érzékenyebb rá. (Az almát, répát nagyon szeretik, de óvatosan, hiszen a gyümölcsöknek is magas a cukortartalmuk és abból sem ehetnek meg mindenfélét.) A ketrechez általában műanyag kis bújót adnak, amire fel tudnak mászni és alá tudnak bújni. Nagyon szeretnek a magasban ülni és onnan szemlélni a világot. Ha nem kapunk a ketrechez mindenképpen szerezzünk be egyet, a legjobb a fából készült, mivel nem lesz tőle baja, ha megrágja és elég strapabíró.

Ha hazavisszük a nyuszit és betesszük a ketrecbe, az első dolga lesz bebújni a kis házikóba. Ez biztonságérzetet ad neki, ezért később se vegyük ki, legyen mindig ugyanazon a helyen, így ez egy biztos pont lesz számára. Be tud bújni ha megijed, ha valami nem tetszik neki. Nem tartozik az alapvető felszerelések közé, de érdemes beszerezni egy kis sarok WC-t is a nyuszinak. Alapvetően a ketrecbe nem kell alom, hiszen a nyuszik nagyon szeretnek a műanyagon elhasalni. A forgács könnyen beleragad a bundájukba és nem is szeretik, így az semmiképp sem ajánlott. Az első héten rakjunk alá pelletált almot és hagyjuk, hogy megjelölje az összes sarkot, majd kiválasszon egyet. Ide később berakhatjuk a WC-jét, és később már csak ebbe rakjunk almot. Cseréljük 2-3 naponta, illetve ahogy piszkolódik. Ez a szobatisztaságra való nevelés első lépése. A ketrecet és főleg a WC-jét csak forró vízzel tisztítsuk. Ez fertőtleníti és megöli a baktériumokat, ugyanakkor megmarad a nyuszi illata, amit megismer. Ha a nyuszi kint is jelölgetni kezd, bepisil, akkor ecetes vízzel töröljük fel, mert az semlegesíti a szagokat, így később (ha szerencsénk van) nem fog többet odapisilni. Ha nagyon makacs a nyuszi és kint is szeretné elvégezni a dolgát, próbálkozzunk meg egy kis alomtálcával, próbáljuk meg rávenni, hogy azt használja.

Ahogy nő a nyuszi és ivarérett lesz (főleg a bak nyusziknál) elkezdik jelölni a területüket, így a szobatisztaság elmúlhat. Nem csak a szobatisztaság miatt, hanem betegségek elkerülése végett is érdemes ivartalanításra vinni nyuszinkat. Amikor megszokta már az otthonát, vigyük el állatorvoshoz oltásra és kérdezzük meg az ivartalanításról. Rendkívül fontos, hogy olyan orvost válasszunk, aki egzotikus állatokra van specializálódva, hiszen egy ilyen kis testű állat teljesen más ellátást igényel, mint egy macska vagy kutya. Budapesten és vidéken is szerencsére egyre könnyebb ilyen specialista orvost találni (egyik javaslatunk Dr. Papp Georgina Viktória – Hungarovet Állatkórház). Az oltás a vérzéses betegségek  elleni vakcina, amit megelőzésként kell beadatni. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a nyuszik metszőfoga túlnő és ez fájdalmat okozhat nekik. Ha kedvtelen lesz, nem akar enni-inni, gubbaszt és a kedvencét sem fogadja el, rögtön forduljunk állatorvoshoz, hiszen a nem evés bélleálláshoz vezethet, ami nagyon veszélyes a nyusziknál. További jelek lehetnek a betegségre a véres vizelet és a lágyabb, nem kerek bogyók. A nyuszik vizelete a tejfehértől a nagyon sötét narancssárgáig teljesen egészséges, de néhány nasi is elszínezheti (például a cékla, vagy a pitypang). Ne ijedjünk meg az úgynevezett lágybélsártól, amit a nyuszi állít elő magának, hogy elfogyassza. Ez tele van vitaminnal és szüksége van rá. Ilyennel általában nem találkozunk, hiszen ezt éjjel, hajnalban szokta végezni, amikor mi alszunk. Ha mégis találkozunk vele, egy szőlő fürt jellegű lágyabb, pici bogyókból álló bélsarat kell elképzelni, aminek picit erősebb szaga van. Ettől tehát nem kell megijedni, ez csak egy jel lehet arra, hogy a nyuszinknak kicsit kevesebb nasira, vagy tápra van szüksége. Bármi szokatlant veszünk észre (nem győzöm hangsúlyozni), hogy azonnal forduljunk orvoshoz, hiszen az ő kis szervezetük sokkal érzékenyebb, mint a miénk és pár órán múlhat, hogy meg tudják-e gyógyítani.

Ha mindene megvan, megszokta az új kis otthonát, szépen fokozatosan szoktassuk meg vele a kinti környezetet is. Engedjük, hogy magától ugorjon ki a ketrecből, akkor amikor ő szeretne és engedjük azt is, hogy bármikor visszamehessen. Etessük kézből, hogy szokja a társaságunkat, ne emelgessük, csak ha kialakult a bizalmi kapcsolat vele. Egy rosszul időzített emeléstől örökre elmehet tőle a kedve és ha nem szereti, nem is fogja engedni. Először kis területet válasszunk le neki, hogy megismerkedjen vele, aztán egyre nagyobb részekre is engedhetjük. Ha azt vesszük észre, hogy érdeklődik a kábelek után, próbáljuk meg eldugni őket, vagy bevezetni egy gégecsőbe, hogy ne tudja megrágni őket. Minden mást is tegyünk el, amit sajnálunk, vagy ami kárt tehet benne. Szeretnek megkóstolni mindent, így a szobanövényeket (amik akár mérgezőek lehetnek), a bútorokat, és a kedvenc blúzunkat is, ami a szárítóról lóg le 🙂 Ha mindent birtokba vett, minden rutinos már, elnyertük a bizalmát és ő is a miénket, nyugodtan hagyjuk magára kisebb időre, majd egyre többre. Így elérhető, hogy napközben se kelljen bezárva lennie, amíg mi iskolában vagyunk, dolgozunk. Éjszakára, ha nem tudjuk elzárni másik szobába, érdemes az ő biztonsága érdekében visszatenni a ketrecébe. A nyuszik leginkább a szürkületet szeretik. Nagyon sötétben félnek, ezért ne húzzuk le éjszakára teljesen a redőnyt, hogy az utca fénye kicsit beszűrődjön 🙂

A nyuszik általában 5-7 évig élnek. Ha ivartalanítva vannak és mindenre odafigyelve, gondos gazdikká válunk, ez lehet akár 10-12 év is. Igyekezzünk, hogy minél több időt velünk tölthessenek, hiszen minden percért nagyon hálásak és igazi szeretet bombák.

Sok mindenre kell figyelni, nagy felelősség egy kis nyuszi is. Gondoljuk át, hogy mit vállalunk, hiszen ha van rá időnk és jól bánunk vele, rengeteg nyuszi puszival fogja meghálálni, aminél nincs jobb érzés. 🙂 Nagyon kedves, de makacs kis állatok, igazi egyéniségek, akik nagyon okosak és rafináltak 🙂

2017.04.12
Erdélyi Nikolett írása